KETTŐ

LAINI TAYLOR: Füst és Csont leánya

Fülszöveg: Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. Nem lett jó vége. Így kezdődik a 17 Karou története. A valódi kék hajú lány Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet a fogakért. Egy ilyen küldetésen méri össze Karou először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal. Az első találkozást azonban több is követi a mai Prágában és más korokban, más világokban, mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének. Hogy kik a kimérák, és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a jó? No és kicsoda valójában Karou, akinek a neve egy bizonyos nyelven azt jelenti, „Remény”?


Van itt nekünk egy nagyon érdekesnek hangzó fülszöveg angyalokról és ördögökről, földöntúli szerelemről, Prágáról és más dimenziókról, természetfeletti lényekről és rajzórákról (persze utóbbi tökéletes férfi aktokkal..hmm..).

Mikor először megláttam a könyvet kicsit elbizonytalanodtam. Tetszett is meg nem is a borító, mivel tudjuk, hogy a kék nem éppen a nekem való reklámszín, de már megtanultam nem ez alapján ítélni. Szóval adtam neki egy esélyt.

A főhősnő, Karou, egy igazi különc. Legalábbis sokan így jellemzik. Szerintem semmi ilyesmi nincs benne. Egy átlagos művészleányzó Prágában, aki szeret a barátnőjével lógni, akivel ki lehet beszélni a volt pasiját, és idétlen kis csúfneveket aggasztani rá, mert ugyebár ezzel már meg is lett oldva az az elhibázott első éjszaka, késni az órákról, ellenkezni a felnőttekkel stb. Átlagos kamaszkori drámák. De Karou mégsem nevezhető átlagosnak. Viszont különcnek sem. Különlegesnek annál inkább. Karou haja ugyanis természetesen kék színű, két tenyerét szem-tetoválás fedi, több nyelven beszél, mint bárki más a világon, rajzai pedig nem a fantázia szüleményei. Valóságos történeteket mesélnek el. A főszereplők pedig démonok.

Ami a leginkább megfogott az egész könyvben az a világok ábrázolása volt. Prága olyannyira gyönyörűen és részletgazdagon lett lefestve, hogy mikor behunytam a szemem, szinte éreztem az illatokat, libabőrös lettem a folyó vizét felém sodró szellőtől, láttam magam előtt a szűk, labirintusszerű prágai utcácskákat.

A történet ott kezdett bonyolódni, mikor szóba került Karou folyamatos eltűnése. Ugyanis ő tényleg nem egy
átlagos lány. Két különböző világban éli az életét, az egyik az előbb említett varázslatos Prága, míg a másik a kiméráké, ahol Karou küldetésekre jár. Ezek a  félig ember-, félig állatformájú lények szerepelnek a rajzfüzeteiben is. Nekem személy szerint nagyon tetszett ez a mágiával átszőtt világ, ahol kívánságokat teljesítenek fogakért cserében. Igen, jól olvastad. Fogakért.

Ami viszont kicsit bosszantott az az volt, hogy Karou teljes lelki nyugalommal ment "fog beszerzésre", anélkül, hogy tudta volna, pontosan mire is kell. Mert hát ugyebár ő így nőtt fel, és hiába kérdezte meg ezt anno legalább hatvanszor, az elutasító válasz már teljesen beleégett az agyacskájába. Na jó, itt tettem le pihenni a könyvet.

Pár nappal később újra felvettem, és megpróbáltam nem bosszankodni rajta. És hát milyen történet lenne az olyan, ahol nincs szerelem első látásra?! Mert megjelentek az angyalok is. Szépen rendjében minden kiméra ajtaján egy fekete kéznyomot hagytak, és ezeket a helyeket komótosan el is pusztították. És így, a pusztítás kellős közepén, mikor Karou ijedten és egyedül maradva azon gondolkodik, hogyan tudná megmenteni a kiméra családját, egy angyal őt nézve beleszeretett. Mert ő annyira erős, gyönyörű, céltudatos, és mert kék a haja.. Igen, lefejeltem az asztalt.


Szóval. Akiva (a fent említett angyal) elkezdi követni a lányt, éjszakánként az ablakból lesi (khm.. Edward.. khm..), és mikor végre találkoznak.. Karou jól elveri. Ekkor kedveltem meg a kiscsajt. De tényleg. Oké, hogy nagy szerelem meg minden, de könyörgöm. Nem kell ide ez a nyáladzás. Jaj, és majdnem elfelejtettem. Karou híján a szülő felügyeletnek belekezd az észnélküli kívánságszórásnba (már nem is fontos, hogy a nevelőapja pont emiatt lett "eltávolítva"), és azt kívánja, hogy repülni tudjon. Mert az milyen menő, és a barátnőjének ez mennyire tetszene..

Asztalfejelés: 2. fázis.

A könyv vége felé megértjük, hogy miért is szeretett bele Akiva olyan gyorsan Karouba (itt kapunk egy modern Rómeó és Júlia sztorit), megismerjük az angyalok és a kimérák között dúló háborút, és a fogak rejtélyét. Mire ide értem már kezdtem belerázódni a történet stílusába, és kifejezetten vártam, hogy mi fog történni.

Azt hiszem a második résznek is adok egy esélyt, mivel az írónő stílusa megfogott, a négy fő idézet is, ami felosztja a könyvet, ezért remélem ezt megtartják, és kíváncsi vagyok, mi fog történni a kimérák mágikus világában.

Kedvenc idézet: "A szörnyek jellemző baja, hogy nem érzékelik magukat annak. A sárkány, tudod éppen szűz lányokat falt, és amikor a népek kiáltozni kezdtek „szörnyeteg”, maga mögé nézett."

Összességében:

Borító: 4/5 

Történet: 4,5/5  

Szereplők: 4/5 

Végkifejlet: 5/5

Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 394 oldal
Eredeti cím: Daughter of Smoke and Bone
Folytatás: Days of Blood and Starlight
                     Dreams of Gods and Monsters

EGY

JAMES DASHNER: Az Útvesztő

Fülszöveg: Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

Ha teljes mértékben őszinte akarok lenni, akkor a valódi oka annak, hogy ezt a könyvet olvastam az az, hogy film készül belőle. Igen, tudom, nem is olyan rég említettem, hogy egy könyv számomra mindig fontosabb, mint  a belőle készült film, de hogy tudnék ellenállni, ha a főszereplőt nem más, mint maga Dylan O'Brien alakítja. Szóval fogtam magam, beszereztem a könyvet, és két nap alatt ki is olvastam.

Először is talán kezdjük a borítóval. Hát, mit is mondhatnék. Oké, labirintus az alap, ami teljes mértékben érthető, de hogy mik akarnak ezek a furcsa, kicsit indákra hasonlító zöld fonalak lenni.. Valamiért először Harry Potter és a labirintusos jelenet ugrott be a negyedik részből. A könyv negyedénél már sikerült felfognom az értelmét, de még mindig nem a szívem csücske. Az eredeti borító a filmes poszter-változattal jobban tetszik. 

Ami nagyon szimpatikus volt a könyvvel kapcsolatban az az, hogy az író férfi. Nagyon szeretek férfi íróktól olvasni, valamiért nem áztatják el a műveiket csöpögős romantikával, ami nálam hatalmas plusz pont. 

Na de akkor térjünk is rá a történetre.

Az egész cselekmény azzal indul, hogy a főszereplővel együtt egy sötét, szűk helyen találjuk magunkat, és ő nem emlékszik semmire. Nem tudja hol van, vagy hogy került oda, de még a régebbi emlékeire sem. Sem a szüleire, sem az életére. Egyedül azt tudja, hogy a neve Thomas. Mikor sikerül kijutnia, egy tisztáson találja magát, amit furcsa, hatalmas falak határolnak, ám nincs egyedül. Körülbelül ötven vele egykorú, idősebb és fiatalabb fiú veszi körül. És a legtöbbjük mind ellenségesen tekint rá. Ráadásul nemcsak az ő bizalmukat kell elnyernie, de éjszakánként a falak mozognak, azokon túl pedig gyilkos hibridek lesnek rájuk. Egészen addig, míg egy nap a rendszerességet megbojgatva újabb kiválasztott érkezik a Tisztásra, aki nem mellesleg lány, és ami még fontosabb, emlékei vannak és ismeri Thomast. Pár nappal később pedig a falak többé nem záródnak be, utat engedve a Végzetnek.

 Az első gondolatom az volt, hogy ez a történet egy szépen összekombinált változata Az Éhezők Viadalának és A Legyek Urának. Megvan benne az akció, a menekülés és az üldözés elválaszthatatlan párosítása, és az utópia sztereotípiája is. Mégis valamiben más volt. Nem volt túlságosan kiszámítható, de szerencsére nem gondolkodtak húsz oldalon keresztül egy egyszerű probléma megoldásán. Thomas kapcsolata a többiekkel is nagyon átjött. A szinte testvéri barátság Chuckkal, a mély, de nem csöpögős érzelmek Teresával, a gyűlölet, amit az Alkotók iránt érzett.

Be kell vallanom, volt azért pár dolog, ami nem igazán volt a kedvencem. Például: nevezzük-a-dolgokat-úgy-ahogy-kinéznek-vagy-amilyen-hangot-kiadnak. (Aki olvasta a könyvet, az biztosan tudja mire gondolok. Khm. Plotty..) Szerintem azért ennyire nem szükségszerű a lealacsonyítás. És hogy szegény Thomast folyton Zöldfülnek nevezték. Viszont jót nevettem a bökött szón, mert elég sokat használták, és nagyon egyértelmű, hogy ez egy szép káromkodás kedvesebb átfogalmazása.

Ami kivételesen tetszett az a végkifejlet volt. A megoldás, a kód, és a nevek. Az utolsó fejezet pedig egyszerűen megdöbbentett. Egyszerre imádtam és vágtam olyan fejet, hogy "Na ne, ez most komoly? Mert akkor ... " Emiatt már nagyon várom a folytatást.

A trilógiához kapcsolódik még egy negyedik könyv is, amely azt meséli el, mi történt Thomasszal a Tisztásra kerülése előtt, mi zajlott pontosan akkor a világban.. Engem mindenképpen érdekel, valószínű, hogy be is szerzem.

Kedvenc idézet: "Ha nem félsz, akkor nem vagy ember."

Összességében:

Borító: 3,5/5 

Történet: 4,5/5 - az utópia hangulata lassan unalmas lesz.. (bocsánat) 

Szereplők: 5/5 

Végkifejlet: 5/5 - most akarom a következő részt!

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 362 oldal
Eredeti cím: The Maze Runner
Folytatás: The Scorch Trials
                       The Death Cure
Előzmény: The Kill Order

Olvastam

(Folyamatosan bővülő)

Úgy döntöttem az itt felsorolt könyvekről nem biztos, hogy később is fogok említést tenni, és azokkal a könyvekkel kezdek, amiket az elmúlt hét elejétől kezdve olvastam.

1. Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás

2. M. Stiefvater: Linger - Várunk

3. M. Stiefvater: Forever - Örökké

4. M. Stiefvater: Raven Boys - A Hollófiúk

5. Sara B. Elgren, Mats Strandberg: Cirkeln - A Kör

6. S. B. Elfgren, M. Strandberg: Eld - Tűz

7. Suzanne Collins: The Hunger Games - Az Éhezők Viadala
8. S. Collins: Catching Fire - Futótűz
9. M. Stiefvater: Sinner (angolul)
10. Richelle Mead: Vampire Academy - Vámpírakadémia (teljes sorozat)
11. Richelle Mead: Bloodlines - Vérvonalak
12. R. Mead: The Golden Lily (angolul)
13. Koushun Takami: Battle Royale
14. Robin LaFevers: Grave Mercy - Gyilkos kegyelem
15. Veronica Roth: Divergent - A beavatott
16. Becca Fitzpatrick: Hush, Hush - Csitt, csitt (teljes sorozat)
17. John Green: The Fault in Our Stars - Csillagainkban a hiba
18. Laini Taylor: Daughter of Smoke & Bone - Füst és Csont leánya
19. Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss - Anna és a francia csók
20. James Dashner: The Maze Runner - Az útvesztő
21. P. C. Cast - Kristin Cast: House of Night - Éjszaka háza (első 7 rész)
22. Richelle Mead: Georgina Kincaid sorozat (első 3 rész - angolul)
23. Rachel Vincent: Shifters - Vérmacskák sorozat (első 4 rész)
24. Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
25. Wendy Higgins: Sweet Evil - Angyali gonosz
26. W. Higgins: Sweet Peril - Angyali szövetség
27. Samantha Young: On Dublin Street - Dublin Street
28. Dan Wells: Partials - Részben ember
29. D. Wells: Fragments - Töredékek
30. S. Young: Down London Road - London Road
31. Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden - Callie & Kayden és a véletlen
30. J. Green: Looking for Alaska - Alaska nyomában
31. M. Stiefvater: The Scorpio Races - A Skorpió Vágta
32. M. Stiefvater: Lament - A Látó szerelme
33. M. Stiefvater: Ballad - A holtak éneke
34. S. B. Elfgren, M. Strandberg: Nyckeln - Kulcs

"Minden könyv palack, benne üzenettel. Csak ki kell nyitni."

Jeanette Winterson

Igen, ez is elkérkezett. Végre rászántam magam, és létrehoztam első, könyvekkel foglalkozó blogomat.
Ha valaki igazán megismer, tudja, a legnagyobb szenvedélyem az olvasás. Egyszerűen szerelmes vagyok a könyvekbe. Az illatukba, az érintésbe, mikor egy új könyv sima lapjai az ujjaimhoz érnek.
És az álmomba, hogy egyszer a saját házamban, egy egész falnyi könyvespolc legyen a nappalimban, és a szoba levendula színe sejtelmes árnyékokat csaljon a könyvek soraira.

Remélem nem én vagyok az egyetlen, akit még igazán érdekel az olvasás, az élmény, mikor a saját elképzeléseid valósulnak meg a könyvek történetei által, a varázslat, mikor az idő csak úgy repül és a könyvből felpillantva azt veszed észre, már beesteledett, a 300. oldalon jársz a négyszázból, pedig mégcsak aznap kezdted az olvasást.

Most pedig végre el is kezdem a legelső bejegyzést.
Mindenkit nagyon szívesen fogadok az oldalon és nyugodtan írjátok meg ti is a véleményeteket.