2013. november 2., szombat

EGY

JAMES DASHNER: Az Útvesztő

Fülszöveg: Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

Ha teljes mértékben őszinte akarok lenni, akkor a valódi oka annak, hogy ezt a könyvet olvastam az az, hogy film készül belőle. Igen, tudom, nem is olyan rég említettem, hogy egy könyv számomra mindig fontosabb, mint  a belőle készült film, de hogy tudnék ellenállni, ha a főszereplőt nem más, mint maga Dylan O'Brien alakítja. Szóval fogtam magam, beszereztem a könyvet, és két nap alatt ki is olvastam.

Először is talán kezdjük a borítóval. Hát, mit is mondhatnék. Oké, labirintus az alap, ami teljes mértékben érthető, de hogy mik akarnak ezek a furcsa, kicsit indákra hasonlító zöld fonalak lenni.. Valamiért először Harry Potter és a labirintusos jelenet ugrott be a negyedik részből. A könyv negyedénél már sikerült felfognom az értelmét, de még mindig nem a szívem csücske. Az eredeti borító a filmes poszter-változattal jobban tetszik. 


Ami nagyon szimpatikus volt a könyvvel kapcsolatban az az, hogy az író férfi. Nagyon szeretek férfi íróktól olvasni, valamiért nem áztatják el a műveiket csöpögős romantikával, ami nálam hatalmas plusz pont. 

Na de akkor térjünk is rá a történetre.
Az egész cselekmény azzal indul, hogy a főszereplővel együtt egy sötét, szűk helyen találjuk magunkat, és ő nem emlékszik semmire. Nem tudja hol van, vagy hogy került oda, de még a régebbi emlékeire sem. Sem a szüleire, sem az életére. Egyedül azt tudja, hogy a neve Thomas. Mikor sikerül kijutnia, egy tisztáson találja magát, amit furcsa, hatalmas falak határolnak, ám nincs egyedül. Körülbelül ötven vele egykorú, idősebb és fiatalabb fiú veszi körül. És a legtöbbjük mind ellenségesen tekint rá. Ráadásul nemcsak az ő bizalmukat kell elnyernie, de éjszakánként a falak mozognak, azokon túl pedig gyilkos hibridek lesnek rájuk. Egészen addig, míg egy nap a rendszerességet megbojgatva újabb kiválasztott érkezik a Tisztásra, aki nem mellesleg lány, és ami még fontosabb, emlékei vannak és ismeri Thomast. Pár nappal később pedig a falak többé nem záródnak be, utat engedve a Végzetnek.


 Az első gondolatom az volt, hogy ez a történet egy szépen összekombinált változata Az Éhezők Viadalának és A Legyek Urának. Megvan benne az akció, a menekülés és az üldözés elválaszthatatlan párosítása, és az utópia sztereotípiája is. Mégis valamiben más volt. Nem volt túlságosan kiszámítható, de szerencsére nem gondolkodtak húsz oldalon keresztül egy egyszerű probléma megoldásán. Thomas kapcsolata a többiekkel is nagyon átjött. A szinte testvéri barátság Chuckkal, a mély, de nem csöpögős érzelmek Teresával, a gyűlölet, amit az Alkotók iránt érzett.

Be kell vallanom, volt azért pár dolog, ami nem igazán volt a kedvencem. Például: nevezzük-a-dolgokat-úgy-ahogy-kinéznek-vagy-amilyen-hangot-kiadnak. (Aki olvasta a könyvet, az biztosan tudja mire gondolok. Khm. Plotty..) Szerintem azért ennyire nem szükségszerű a lealacsonyítás. És hogy szegény Thomast folyton Zöldfülnek nevezték. Viszont jót nevettem a bökött szón, mert elég sokat használták, és nagyon egyértelmű, hogy ez egy szép káromkodás kedvesebb átfogalmazása.

Ami kivételesen tetszett az a végkifejlet volt. A megoldás, a kód, és a nevek. Az utolsó fejezet pedig egyszerűen megdöbbentett. Egyszerre imádtam és vágtam olyan fejet, hogy "Na ne, ez most komoly? Mert akkor ... " Emiatt már nagyon várom a folytatást.



A trilógiához kapcsolódik még egy negyedik könyv is, amely azt meséli el, mi történt Thomasszal a Tisztásra kerülése előtt, mi zajlott pontosan akkor a világban.. Engem mindenképpen érdekel, valószínű, hogy be is szerzem.

Kedvenc idézet: "Ha nem félsz, akkor nem vagy ember."

Összességében:

Borító: 3,5/5 
Történet: 4,5/5 - az utópia hangulata lassan unalmas lesz.. (bocsánat) 
Szereplők: 5/5 
Végkifejlet: 5/5 - most akarom a következő részt!

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 362 oldal
Eredeti cím: The Maze Runner
Folytatás: The Scorch Trials
                       The Death Cure
Előzmény: The Kill Order

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése