KETTŐ

LAINI TAYLOR: Füst és Csont leánya

Fülszöveg: Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. Nem lett jó vége. Így kezdődik a 17 Karou története. A valódi kék hajú lány Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet a fogakért. Egy ilyen küldetésen méri össze Karou először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal. Az első találkozást azonban több is követi a mai Prágában és más korokban, más világokban, mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének. Hogy kik a kimérák, és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a jó? No és kicsoda valójában Karou, akinek a neve egy bizonyos nyelven azt jelenti, „Remény”?


Van itt nekünk egy nagyon érdekesnek hangzó fülszöveg angyalokról és ördögökről, földöntúli szerelemről, Prágáról és más dimenziókról, természetfeletti lényekről és rajzórákról (persze utóbbi tökéletes férfi aktokkal..hmm..).

Mikor először megláttam a könyvet kicsit elbizonytalanodtam. Tetszett is meg nem is a borító, mivel tudjuk, hogy a kék nem éppen a nekem való reklámszín, de már megtanultam nem ez alapján ítélni. Szóval adtam neki egy esélyt.

A főhősnő, Karou, egy igazi különc. Legalábbis sokan így jellemzik. Szerintem semmi ilyesmi nincs benne. Egy átlagos művészleányzó Prágában, aki szeret a barátnőjével lógni, akivel ki lehet beszélni a volt pasiját, és idétlen kis csúfneveket aggasztani rá, mert ugyebár ezzel már meg is lett oldva az az elhibázott első éjszaka, késni az órákról, ellenkezni a felnőttekkel stb. Átlagos kamaszkori drámák. De Karou mégsem nevezhető átlagosnak. Viszont különcnek sem. Különlegesnek annál inkább. Karou haja ugyanis természetesen kék színű, két tenyerét szem-tetoválás fedi, több nyelven beszél, mint bárki más a világon, rajzai pedig nem a fantázia szüleményei. Valóságos történeteket mesélnek el. A főszereplők pedig démonok.

Ami a leginkább megfogott az egész könyvben az a világok ábrázolása volt. Prága olyannyira gyönyörűen és részletgazdagon lett lefestve, hogy mikor behunytam a szemem, szinte éreztem az illatokat, libabőrös lettem a folyó vizét felém sodró szellőtől, láttam magam előtt a szűk, labirintusszerű prágai utcácskákat.

A történet ott kezdett bonyolódni, mikor szóba került Karou folyamatos eltűnése. Ugyanis ő tényleg nem egy
átlagos lány. Két különböző világban éli az életét, az egyik az előbb említett varázslatos Prága, míg a másik a kiméráké, ahol Karou küldetésekre jár. Ezek a  félig ember-, félig állatformájú lények szerepelnek a rajzfüzeteiben is. Nekem személy szerint nagyon tetszett ez a mágiával átszőtt világ, ahol kívánságokat teljesítenek fogakért cserében. Igen, jól olvastad. Fogakért.

Ami viszont kicsit bosszantott az az volt, hogy Karou teljes lelki nyugalommal ment "fog beszerzésre", anélkül, hogy tudta volna, pontosan mire is kell. Mert hát ugyebár ő így nőtt fel, és hiába kérdezte meg ezt anno legalább hatvanszor, az elutasító válasz már teljesen beleégett az agyacskájába. Na jó, itt tettem le pihenni a könyvet.

Pár nappal később újra felvettem, és megpróbáltam nem bosszankodni rajta. És hát milyen történet lenne az olyan, ahol nincs szerelem első látásra?! Mert megjelentek az angyalok is. Szépen rendjében minden kiméra ajtaján egy fekete kéznyomot hagytak, és ezeket a helyeket komótosan el is pusztították. És így, a pusztítás kellős közepén, mikor Karou ijedten és egyedül maradva azon gondolkodik, hogyan tudná megmenteni a kiméra családját, egy angyal őt nézve beleszeretett. Mert ő annyira erős, gyönyörű, céltudatos, és mert kék a haja.. Igen, lefejeltem az asztalt.


Szóval. Akiva (a fent említett angyal) elkezdi követni a lányt, éjszakánként az ablakból lesi (khm.. Edward.. khm..), és mikor végre találkoznak.. Karou jól elveri. Ekkor kedveltem meg a kiscsajt. De tényleg. Oké, hogy nagy szerelem meg minden, de könyörgöm. Nem kell ide ez a nyáladzás. Jaj, és majdnem elfelejtettem. Karou híján a szülő felügyeletnek belekezd az észnélküli kívánságszórásnba (már nem is fontos, hogy a nevelőapja pont emiatt lett "eltávolítva"), és azt kívánja, hogy repülni tudjon. Mert az milyen menő, és a barátnőjének ez mennyire tetszene..

Asztalfejelés: 2. fázis.

A könyv vége felé megértjük, hogy miért is szeretett bele Akiva olyan gyorsan Karouba (itt kapunk egy modern Rómeó és Júlia sztorit), megismerjük az angyalok és a kimérák között dúló háborút, és a fogak rejtélyét. Mire ide értem már kezdtem belerázódni a történet stílusába, és kifejezetten vártam, hogy mi fog történni.

Azt hiszem a második résznek is adok egy esélyt, mivel az írónő stílusa megfogott, a négy fő idézet is, ami felosztja a könyvet, ezért remélem ezt megtartják, és kíváncsi vagyok, mi fog történni a kimérák mágikus világában.

Kedvenc idézet: "A szörnyek jellemző baja, hogy nem érzékelik magukat annak. A sárkány, tudod éppen szűz lányokat falt, és amikor a népek kiáltozni kezdtek „szörnyeteg”, maga mögé nézett."

Összességében:

Borító: 4/5 

Történet: 4,5/5  

Szereplők: 4/5 

Végkifejlet: 5/5

Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 394 oldal
Eredeti cím: Daughter of Smoke and Bone
Folytatás: Days of Blood and Starlight
                     Dreams of Gods and Monsters